www. Marie Antoinette .eoldal.hu

I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár (* Nancy, 1708. december 8. – † Innsbruck 1765. augusztus 18.), V. Károly lotaringiai herceg unokája, 1729–1737-ig III. Ferenc István néven Lotaringia és Bar hercege (franciául François III duc de Lorraine et de Bar, németül Franz I Stephan von Lothringen), 1737–1765-ig II. Ferenc néven Toszkána nagyhercege, 1745-től haláláig német-római császár. Mária Terézia férjeként 1740–1765-ig a Habsburg örökös tartományok (Erbländer) társuralkodója. Elterjedt névformája még: Lotaringiai Ferenc István.

Károly István lotaringiai herceg a lotaringiai Nancyban született. Édesapja a Vaudémont-házból származó I. Lipót József herceg volt, Lotaringia és Bar uralkodó hercege (1679–1729) volt. Apai nagyapja, V. Károly lotaringiai herceg (1643–1690), császári tábornagy, a törökellenes háborúk hírneves hadvezére volt, döntő szerepet vitt Bécs 1683-as felmentésében és Buda 1686-s visszavívásában is. Apai nagyanyja Habsburg Eleonóra Mária Jozefa főhercegnő (1653–1697) volt, III. Ferdinánd császár leánya.

Édesanyja Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnő (1676–1744) volt, Lipót herceg felesége, Bourbon Fülöp orléans-i hercegnek (XIV. Lajos francia király öccsének) és Liselotte pfalzi hercegnőnek leánya. Erzsébet Saroltát unokabátyja, XV. Lajos király 1736-ban elismerte Commercy szuverén uralkodó hercegnőjének.

Lipót herceg és Erzsébet Sarolta hercegné házasságából tizenhárom gyermek született, Ferenc István volt a kilencedik, öt fiú közül a harmadik. Csak öt gyermek, ebből három fiú érte meg a felnőttkort.

1. Lipót (1699–1700), kisgyermekként meghalt.
2. Erzsébet Sarolta (1700–1711), kisgyermekként meghalt.
3. Lujza Krisztina (*/† 1701), születésekor meghalt.
4. Mária Gabriella Sarolta (1702–1711), gyermekkorban meghalt.
5. Lajos (1704–1781), Lotaringia grófja, aki 1730-ban Henrietta gehringi grófnőt vette feleségül.
6. Jozefa Gabriella (1705–1708), kisgyermekkorban meghalt.
7. Gabrielle Lujza (1706–1709), kisgyermekkorban meghalt.
8. Lipót Kelemen (Clemens) Károly (1707–1723), serdülőként meghalt himlőben.
9. Ferenc István herceg (1708–1765), Toszkána nagyhercege, német-római császár.
10. Eleonóra (*/† 1710), születésekor meghalt.
11. Erzsébet Terézia hercegnő (1711–1741), aki 1737-ben I. Károly Emánuel szárd–piemonti királyhoz (III. Károly Emánuel néven Savoya uralkodó hercege, 1701–1773) ment férjhez.
12. Károly Sándor Emánuel herceg (1712–1780), császári-királyi tábornagy, Németalföld Habsburg főkormányzója.
13. Anna Sarolta (1714–1773) esseni főapátnő

Ifjúsága 

VI. Károly német-római császár (III. Károly néven magyar és II. Károly néven cseh király) kedvelte nagynénjének, Eleonóra főhercegnőnek unokáit. Úgy tervezte, legidősebb leányát, Mária Terézia főhercegnőt a legidősebbhez, Lipót Kelemen herceghez adja feleségül, ő azonban 1723-ban meghalt himlőben. Károly ekkor Kelemen idősebbik öccsét, Ferenc István herceget hívta meg Bécsbe, és őt jelölte ki leendő vejéül.

Ferenc István herceg 1723-ban, 15 évesen érkezett a császári udvarba. Igen művelt fiatalember volt, 74 könyvet vitt magával Bécsbe, ami ilyen fiatal embernél ritkaságszámba ment. Károly a fiává fogadta, birtokába adta a sziléziai Teschent. Saját, vele egyívású gyermekeivel együtt neveltette. Az alig 10 éves Mária Terézia megismerkedett a fiatal francia herceggel, beleszeretett, és később is ragaszkodott választottjához. Ferenc és jövendő apósa, Károly sokat jártak együtt vadászni, ez közel hozta őket egymáshoz, bár Károly (a dinasztia szempontjait szem előtt tartva) egyéb vőlegény-jelölteket is mérlegelt, így például Károly Albert bajor trónörököst, Ausztria későbbi nagy ellenfelét is. Felmerült Frigyes porosz trónörökös is, de a Hohenzollern család evangélikus vallása súlyos akadályt jelentett. Ferenc István herceg megfelelt a feltételeknek, hiszen olyan katolikus családból származott, amely uralkodó, vagy korábban uralkodott. (Lotaringia ebben az időben már nem volt önálló hercegség, XV. Lajos tartotta elfoglalva). Károly császár egyre halasztotta leánya házasságkötését, mert saját fiú örökös születésére várt.

Lotaringia hercegéből Toszkána nagyhercege 

1729-ben apja, Lipót herceg elhunytával Ferenc István megörökölte Lotaringia és Bar uralkodó hercegének címét. Rövid időre hazatért Nancyba, hogy elfoglalja örökségét. Hűséget kellett esküdnie XV. Lajos királynak, ám hamarosan visszatért Bécsbe. A Lotaringiai Hercegség igazgatását régensként anyjára, Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnőre bízta, a kiskorú XV. Lajos király nevében kormányzó francia régens nővérére.

1731-ben a császár megbízásából hosszabb tanulmányútra Hollandiába, Angliába és Poroszországba indult. Az ilyen Kavaliertour a korabeli ifjú arisztokraták számára szinte kötelező szokás volt. 1731. június elején Hágában felvették a szabadkőművesek közé. John Theophilus Desaguliers (1683–1744), a Londoni és Westminsteri Legfőbb Páholy (Premier Grand Lodge of England and Westminster) nagymestere külön erre az eseményre érkezett Hágába. A beavatás után Ferenc István Angliába utazott. Fogadta őt II. György angol királlyal is. Nagy-Britannia miniszterelnökének, Robert Walpole-nak (1676–1745) norfolki kastélyában, a Maid's Head Lodge-ban megkapta a szabadkőművesek Mester fokozatát. 1731. december 9-én hagyta el Angliát.

Pálffy Miklós nádor 1732. március 20-án bekövetkezett halála után a III. Károly király kinevezte Ferenc István herceget Magyarország király helytartójává (a nádorválasztó országgyűlés öszehívása nélkül). Székhelyét áttette a pozsonyi várba. Helytartóként gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tett. Nem lakott messze Bécstől, gyakran látogatott az udvarhoz, ebben az időben már ő maga is viszonozta Mária Terézia főhercegnő érzelmeit. Franciául leveleztek.

1733-ban a Habsburg Birodalom belekeveredett a lengyel örökösödési háborúba, ahol szembekerült Franciaországgal. A háború eredményeképpen Károly császár és I. Anna orosz cárnő III. Ágostot, a korábbi lengyel királyt és szász választófejedelmet ismét a lengyel trónra segítették. Az orosz hadak által megbuktatott I. (Leszczyński) Szaniszló király elmenekült országából. Mivel ő XV. Lajos francia király apósa volt, a császár egy másik országgal kívánta őt kárpótolni. Lotaringia éppen megfelelt VI. Károly céljainak, ezért azt kívánta Ferenc István hercegtől, hogy mondjon le a Lotaringiai Hercegségről, különben megtagadja tőle leányának kezét. (Bartenstein császári tanácsos igen egyértelműen tolmácsolta az ifjú Ferencnek a császár ajánlatát: „Nem lépsz vissza, nincs főhercegnő!” („Keine Abtretung, keine Erzherzogin”). Mivel Ferenc szerelmes volt Mária Teréziába, ezért rövid gondolkodás után lemondott Lotharingiáról.

1735-ben Ferenc engedett. A háborút lezáró bécsi béke keretében Szaniszló megkapta Lotaringiát, cserébe Károly megadta az engedélyt Ferenc és Mária Terézia házasságára (1736). Mivel azonban Ferenc István herceg is született uralkodó volt, neki is járt kárpótlás: a császár kijelölte őt a Toszkánai Nagyhercegség trónjelöltjének. 1737-ben, amikor a Medici-családból való utolsó toszkánai nagyherceg, Gian Gastone (1671–1737) elhunyt, Lotaringiai Ferenc István herceget felruházták a toszkánai nagyhercegi címmel.

Házassága Mária Teréziával 

Lotaringiai Ferenc István toszkánai nagyherceg 1736. február 12-én Bécsben ünnepélyes keretek között feleségül vette Mária Terézia főhercegnőt, a későbbi magyar és cseh királynőt. A szokásos dinasztikus érdekházasságokkal szemben ez igazi szerelmi házasság volt. Az ifjú pár három hónapra Toszkánába utazott, majd visszatértek Bécsbe. Házasságukból 16 gyermek született, velük létrejött a Habsburg–Lotaringiai-ház:

1. Mária Erzsébet Amália főhercegnő (1737-1740), kisgyermekkorban meghalt.
2. Mária Anna Jozefa főhercegnő (1738-1789), betegsége miatt egy klagenfurti kolostorba vonult vissza.
3. Mária Karolina Ernesztina főhercegnő (1740–1741), kisgyermekkorban meghalt.
4. József Benedek Ágost főherceg (1741–1790), később II. József néven német-római császár, magyar és cseh király (1764–1790).
5. Mária Krisztina főhercegnő (1742–1798), aki 1766-ban Albert Kázmér szász–tescheni herceghez (1738–1822) ment feleségül.
6. Mária Erzsébet főhercegnő (1743–1808), akit XV. Lajos francia király feleségéül szántak, de betegsége miatt egy innsbrucki kolostorba kényszerült vonulni.
7. Károly József Emánuel főherceg (1745–1761), fiatalon meghalt.
8. Mária Amália főhercegnő (1746–1804), aki 1769-ben I. Ferdinánd pármai herceghez (1751–1802) ment feleségül.
9. Péter Lipót József főherceg (1747–1792), I. Lipót néven Toscana nagyhercege, 1790–92 között II. Lipót néven német-római császár, magyar és cseh király.
10. Mária Karolina főhercegnő (*/† 1748), születésekor meghalt.
11. Mária Johanna Gabriella főhercegnő (1750–1762) akit IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de meghalt az esküvő előtt.
12. Mária Jozefa főhercegnő (1751–1767), akit elhalt nővére, Johanna Gabriella után szintén IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de ő is meghalt az esküvő előtt.
13. Mária Karolina Lujza főhercegnő (1752–1814), aki elhalt nővérei helyett 1768-ban feleségül ment IV. Ferdinánd nápolyi királyhoz (1751–1825), a későbbi I. Ferdinánd nápoly–szicíliai királyhoz, így Nápoly és Szicília királynéja lett.
14. Ferdinánd Károly Antal főherceg (1754–1806), Lombardia főkormányzója, aki 1771-ben Estei Mária Beatrix modenai hercegnőt (1750–1829), és megalapította a Habsburg-ház Este–Modenai ágát.
15. Mária Antónia főhercegnő (1755–1793), aki 1770-ben XVI. Lajos francia király felesége lett. Lajos Károly francia trónökös herceg édesanyja. A francia forradalom során férjével együtt kivégezték. Fia 1795-ben fogságban halt meg.
16. Miksa Ferenc főherceg (1756–1801), püspök, kölni választófejedelem, a Német Lovagrend nagymestere.