www. Marie Antoinette .eoldal.hu

A gondtalan gyermekkora Mária Antónia főhercegnőnek 1755-ben kezdődik, november 2-án. Egész élete folyamán kérte hogy születésnapját ne halottak napján, hanem minden szentekkor ünnepeljék. 1755-ben senki nem gondolta volna, hogy baljós előjel ezen a napon megszületni.

Édesanyjának már számtalan gyereke volt ekkor, így hát nem nagyon foglalkozott Mária Terézia azzal, hogy Antónia fiú lesz-e vagy lány. Mindenesetre nagyon örültek a fiatal egészséges újszülöttnek. Lotaringiai Ferenc, Antónia édesapja születésétől fogva mély érzelmeket táplált legkisebb leánygyermekébe. Mára Terézia már másként volt ezzel a dologgal. Mindenki érezte hogy a császárnő kedvenc gyermeke Mária Krisztina, akit Mária Karolina és Mária Antónia ki nem utálhatott, mert mind a ketten úgy érezték: ellopta édesanyjuk szeretetét tőlük.

Mária Antónia jogosan érezhette ezt: anyja szigorúan bánt vele. Gyakorlatilag nem is foglalkozott vele és Antónia csak nehezen tudta elérni hogy felhívja édesanyja figyelmét.

A bécsi palotában, de akár a hőn szeretett schönbrunni kastélyban számos csíntevést eszelt ki hű csatlósával, Mária Karolinával, csak hogy fel figyeljenek rá a szülők. Többször is akasztottak ki vékony zsinórt két szék lába közé, hogy a nevelő nő végül eleshessen benne.
Ennek ellenére a nevelő nő, Brandeis grófné nagyon szerette a kis Mária Antóniát és amikor épp a főhercegnőnek nem volt kedve megírni a házi feladatát vagy nem rajzolta meg a rajzot amit kellett volna, a grófnő szó nélkül elvégezte ...ám kis idő után a császárnő rájött erre  turpisságra és elbocsátotta a nevelő nőt. Helyette egy sokkal szigorúbb tanárt kapott Lerchenfeld grófnő személyében, akit Mária Antónia ki nem állhatott.
Minden áron vissza akarta téríteni a helyes útra a megtévedt kislányt. Ugyanis Mária Antónia más volt, mint a többi testvérei.

Legkisebb lányként igyekezett különcködni, bár ezzel csak anyja haragját váltotta ki, mint sem a szeretetét.
Ferenc napon a kastélyban felhagytak az etikettel és polgári ruhákat viseltek magukon a bécsi császári család. Ezen a napon a gyerekek előadást játszhattak édesapjuk tiszteletére és a végén a meghajlás után Mária Antónia még fent maradt a színpadnak kinyilvánított területen és még egyszer meghajolt. Mindenki édesnek és elbűvölőnek tartotta a jelenetet, kivéve Mária Terézia. Szerinte felesleges mozdulatokat tett legkisebb leánya, főhercegnőhöz nem méltóan.

A kötelező sportok közül a balett órákat szerette a legjobban. A zenét is megszerette. Elringatta magát mindig a saját kis álomvilágába, ahol épp nem kellett Mária Krisztinával megküzdenie.

"Európa legtöbbet csókolgatott gyermeke" első számú művét ötéves korában komponálta és Wolfgang Amadeus Mozart éppen egy kimerítő európai hangversenykörutat fejezett be 1762 táján. Mozart az osztrák császári családnak és udvarának is adott elő műveiből, Mária Terézia az előadás után magához hívta a gyertyákkal kivilágított teremben, a fiatal Wolfgang azonban nem volt megilletődve, mert már számos koronás fővel találkozott már utazásai során.
A fiatal Mária Antónia szemében fény ragyogott, amikor Mozart a következő állomásáról beszélt: Franciaországról. A főhercegnőt mindig is érdekelte a francia udvar és az éppen akkor uralkodó XV. Lajos. "Bécs olyan falusias!" - sóhajtozott, a felnőtteket utánozva.

1765 júliusában nagy pompával rendeznek meg egy újabb esküvőt: Lipót főherceg, a jövendő császár házasodik a spanyol király leányával. A legkisebb főhercegek Schönbrunnban maradnak, mert még túl fiatalok ahhoz, hogy részt vegyenek az eseményen. A kastély kapujában elbúcsúznak szüleiktől. Amikor a császár fellépni készül a hintóba, szörnyű előérzete támad: odafut legkisebb lányához még egyszer megcsókolja, majd  karjába veszi, megöleli, csaknem megfojtja. Ferenc nehezen tud megválni lányától. Néhány órával a halála előtt megérezte a tragédiát, amely szeretett leánya osztályrésze lesz.
Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc házassága 29 évig, 6 hónapig és 258 774 óráig tartott. A legkisebb lány gyermeket mélyen megviselte apja halála, hiszen anyja szigora mellett édesapja kedvessége és szeretete volt gyakran a mentsvár.

Innentől kezdve az eddig sem túl kedves édesanya még jobban bezárkózik önmaga világába. Mária Terézia haláláig nem veti le a fekete gyászruhát. Azok kevés uralkodók közé tartozik, akik saját maguk választhatták meg kedvesüket. Mária Terézia és I. Ferenc igaz szerelemben éltek (habár vannak pletykák Ferenc hűtlenségéről de ezek nem megalapozott vádak) és Mária Terézia nem tudta soha sem feldolgozni férje halálát.
A császárné ezekben az időkben nem nagyon viselte jól a mulatságot, a boldogságot. Ráadásul folytatódtak a politikai tárgyalások: a békét és a területszerzést nem harccal kívánta megszerezni, hanem gyermekeit házasította ki mindenfelé, innen is származik a híres mondat: "Mások hadd háborúzzanak. Te, boldog Ausztria, házasodj!"

Miután Mária Krisztina (Mimi) a szászországi III. Ágost negyedik fiával, Alberttel összeházasodott, Mária Antónia és Karolina örvendtek, ugyanis megszűnt az irigykedés iránta. A lányok ártatlanul azt gondolták hogy édesanyjuk szeretetében és apró figyelmességeiben, amelyekben eddig legidősebb lányát részesítette, nekik lesz részük ezután. Süteményekkel és édességekkel ünnepelték a diadalt. Az eddigieknél is jobban összekovácsolta őket az árulkodó Mimi iránti neheztelés és alig várták hogy eltűnjön a közelükből az, aki megfosztotta őket anyjuk szeretetétől.
1767-től öt főhercegnő várta jó sorsát: a huszánhárom éves Erzsébet, a huszonegy éves Amália, a tizenhat éves Jozefa, a tizenöt éves Karolina és a legkisebb: a tizenkét éves Antónia. A két legkisebb még szabadnak érezte magát és e pillanatban még nem érdekeltei őket eljövendő házasságuk. Ám két év múlva Mária Antónia útja bizony francia föld felé vezet.

Már évek óta zajlottak a tárgyalások XV. Lajos és Mária Terézia között, hogy a hosszadalmas viszályt valóban meg kéne szüntetni egy házassággal a béke jeleként. Mária Erzsébet eredetileg maga XV. Lajos felesége lett volna, de betegsége miatt innsbrucki kolostorba kényszerült vonulni. Mária Amália 1769-ben I. Ferdinánd pármai herceghez ment feleségül. Mária Johanna Gabriella halála miatt Mária Jozefa következett a sorban és a IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de ő is meghalt az esküvő előtt. Így hát Mária Karolina következett, aki elhalt nővérei helyett 1768-ban feleségül ment IV. Ferdinánd nápolyi királyhoz (1751–1825), a későbbi I. Ferdinánd nápoly–szicíliai királyhoz, így Nápoly és Szicília királynéja lett.

És elérkeztünk Mária Antónia főhercegnő esküvői előkészületeihez, ami kulcs fontosságú volt a Habsburg birodalomnak. Mária Terézia ezt a fontos feladatot legkisebb leány gyermekére bízta, részben azért mert már nem volt más, de azért is mert XV. Lajos unokájával egykorú volt a főhercegnő. Végül megkötötték a szerződést és elkezdődtek a szervezkedések hogy a főhercegnőt hol és mikor és hogyan adják át a francia népnek.

Mikor már kezdett komollyá válni a helyzet, érdekes módon Mária Terézia egyre többet foglalkozott Mária Antóniával. Anyósa véleményének ellenszegülve egyre gyakrabban aludtak egy hálószobában. Mária Antónia nagy boldogságot érzett hogy ennyire közel kerülhetett édesanyjához. Annak ellenére hogy ekkor tényleg elérzékenyült a császárnő legkisebb lányára gondolván, mégis valójában államérdekből történt minden cselekedete. Amíg Mária Krisztinának megengedte hogy szerelemből házasodjék, Mária Antóniánál ez szóba sem jöhetett. És egyébként is: végre vége szakad Ausztria és Franciaország veszekedésének.

Mária Terézia örömmel tájékoztatta XV. Lajost levélben, mikor legkisebb leánya nagy lány lett. Mária Antóniának elmagyarázta édesanyja hogy hogyan is működik a női test és hogy nem kell megijedni ettől a fajta mechanizmustól.
A fiatal Antónia egyre izgatottabbá vált a francia utazást illetően. Már látott ekkor egy medálfestményt jövendőbeliéről, de nem volt elragadtatva, ahogyan a császárnő sem. Ez picit nyugtalanította Mária Antóniát de jelen pillanatban nem ez volt a legfontosabb.

A távozás előtti estén anyja és lánya sírva beszélgettek el egymással az ágyban. Próbálta a lelkére kötni Mária Terézia hogy nagy feladata van Franciaországban és helyt kell állnia. Elmagyarázta neki hogy miért fontos ez a frigy és hogy tessék komolyan venni. Mária Antónia már alig várta hogy kipróbálhassa magát az élet eme területén és élvezte hogy gyakorlatilag a nővérei közül ő kapta a legszerencsésebb helyet Európában. Hiszen akárkiből mégsem lehet francia trónörökös.
Április 21-én, szombaton a búcsú anya és leánya közt nem is lehetett volna meghatóbb. A császárné karjába szorítja leányát, mielőt áldását adna rá. Ez a mozdulat a megfáradt, idős asszonytól meglepi Antóniát. Mária Terézia reszkető hangon mondta neki: "Viszontlátásra, imádott leányom. Mostantól nagy távolság választ el bennünket. Tedd boldoggá  a francia népet, hogy azt mondhassák: angyal érkezett hozzájuk."

Az ötvenhét kocsiból álló, három trombitás által fölvezetett, hosszú menet Mariahilf külvárosi negyedét elhagyva Schönbrunn előtt haladtak el. Antónia már soha többé nem láthatja a zöld zsalugáteres, széles sárga homlokzatot, sem azt a földszinti szobát, ahová betértek testvéreivel az órákig tartó játékok után, hogy befalják az óriási halom tejszínhabos süteményeket.